Nagy biztonsággal megállapítható, hogy mindenki örül az európai uniós forrásoknak. Van, aki azért, mert fel tudja használni cége fejlesztésére vagy a helyi közösség javára és van, aki azért, mert élvezi az abból származó előnyöket, mint számára hasznosabb, jobb minőségű termékek és szolgáltatások, szebb környezet stb.. A pénzeső lehetősége sokakat rávitt a pályázás göröngyös útjára. Sikerült is az előző (2007-2013) időszak rendelkezésre álló forrásai nagy részét lehívni. Az már egy teljesen másik kérdés, hogy vajon a felhasználás hatékonysága is olyan sikeres volt-e (pl.: érdemes volt-e a vidéki települések jelentős részének főutcáját, főterét térkővel lefedni és szobrokkal ellátni, egymás mellett lévő településeken azonos egészségügyi fejlesztéseket véghezvinni, fiókok magányában landoló tanulmányok ezreit megírni stb.)… Az mindenesetre megállapítható, hogy számos hasznos és fontos fejlesztés történt, amelyhez nélkülözhetetlen volt az uniós forrás. Számos tapasztalattal bír ez az elmúlt pályázati időszak, amelyből most a forráshiányra futott projektek sorsát emeljük ki. A forráshiány kialakulhatott objektív és szubjektív okokból is. Ez utóbbiak közé a hibás, nem körültekintő tervezésből, hozzá nem értésből, kapkodásból stb. adódóakat soroljuk, amelyekkel jelen bejegyzésben nem foglalkozunk.

Mik voltak a forráshiány jellemző objektív okai?

– A technológiai berendezések jelentős része az országhatáron kívülről érkezik hazánkba, ezért ezek valamilyen devizában kerülnek kiszámlázásra. A teljes világot sújtó pénzügy válság Magyarországra is begyűrűző negatív hatása, a kilábalás érdekében tett hazai lépések a magyar valuta jelentős gyengülését hozták. Az euró 255 Ft-ról 310 Ft-ra, míg a dollár 190 Ft-ról 290 Ft-ra erősödött. Ebből következően a devizakitettség komoly forráshiányt okozott számos projektben.

– A vizsgált időszakban a leggyakrabban alkalmazott áfakulcs mértéke 20%-ról 27%-ra növekedett. Ez jelentős drágulást eredményezett a projektek megvalósításában és egyben fokozta a forráshiányt.

– Az infláció mértéke csaknem 23%-os volt a pályázati évek összességét tekintve, ami az időben elcsúszó projekteket könnyen forráshiányossá tette.

– A minimálbér is folyamatos növekedésben volt az elmúlt években (78%-kal nőtt 71.500 Ft-ról, 127.500 Ft-ra) – bár mértéke versenyképességi szempontból még mindig nagyon alacsonynak mondható – ami tovább növelte azon fejlesztések bekerülési értékét, amelyek megvalósításához olyan szektorok szereplőitől kellett terméket vagy szolgáltatást vásárolni, ahol nagy a minimálbéren foglalkoztatottak aránya (pl.: építőipar).

Ezek az okok sok esetben komoly gondot jelentettek és felmerült a projektek visszaadásának lehetősége is. Végül vagy az önerő fokozásával, vagy állami többletpénz bevonásával sikerült ezek egy részét megmenteni. Ezek a megoldások azonban rendkívüli erőfeszítéseket igényeltek, nem volt triviális ezek eredményessége.

Tanuljunk az előző pályázati ciklusból! Igyekezzünk megbízható és többféle előrejelzésből tájékozódni, előzetes ajánlatkérésekkel és magunkat védő kondíciókkal erősíteni pozíciónkat!

Ha részletesebben érdekli a téma, illetve konkrét esetben igénybe venné segítségünket, kérem, vegye fel velünk a kapcsolatot az info@adequatus.hu email címen.